Értékelés: 44 szavazatból A múlt században épült Enderby-kastély szalonjában összegyűlt népes Abernethie család temetésről jött; Richard urat, a kastély gazdáját helyezték örök nyugalomra. Richard úr - hatalmas vagyon birtokosa - hirtelen halt meg, bár egy idő óta orvos járt hozzá. Az ügyvéd ismerteti a végrendeletet, mely szerint a vagyon zöme hat egyenlő részre felosztva Richard fivérének, Timothynak, unokaöccsének George-nak, unokahúgainak, Suzannek és Rosamundnak fizetendő ki, illetve a fennmaradó két rész kamatai elhunyt fivére, Leo özvegyének és húgának, Corának fizetendők rendszeresen. Az örökösök örülnek a pénznek, addig, amíg Cora, a család butácska és kiegyensúlyozatlan tagja ki nem kottyantja, hogy szerinte a bátyját meggyilkolták. Mindenki napirendre tért volna a tapintatlan megjegyzés felett, ha a temetést követő napon valaki baltával agyon nem csapja Corát. Poirot megkezdi a nyomozást, amelynek első eredménye, hogy minden örökös gyanús. Stáblista:
Mindenki értetlenül áll a történtek előtt. A rendőrség – Morton felügyelő vezetésével – azonnal nyomozásba kezd, hogy kiderítse, a gyilkosság egy elmeháborodott csavargó műve csupán vagy előre megfontolt szándékú. Entwhistle úr, aki szerint ez egyáltalán nem lehet véletlen, felkeresi a hozzátartozókat, hogy puhatolózzon, s Miss Gilchristtől megtudja, hogy Richard halála előtt Coránál és Timothynál is járt. Cora végrendeletéből kiderül, hogy mindenét unokahúgára, Susanra hagyta; így a hölgy hamarosan le is utazik Lytchett St. Marybe, hogy szemrevételezze a vagyont. Az ügyvéd úrhoz hasonlóan ő is megtudja, hogy Richard meglátogatta húgát; s megkérdi a bejárónőt, hogy nem hallott-, vagy tudott-e meg valamit, de a hölgy ezt határozottan visszautasítja, mondván, hogy ő nem szokott hallgatózni. Hamarosan pedig megjelenik egy Mr. Guthrie nevű műkritikus, aki állítása szerint azért érkezett a faluba, hogy barátja, Cora kérésének eleget tegyen: értékelje az asszony régebben elhunyt férjének, Pierre-nek, illetve magának Corának a festményeit.
Mivel tudomására jut, hogy a hozzátartozók a vidéki kastélyt, a család székhelyét el akarják adni, a családtagokat megkéri, jöjjenek néhány napra a házba; hogyha valakinek megtetszene még néhány csecsebecse, hazaviheti, mielőtt az ő szervezete megvenné. Poirot hamarosan kideríti, hogy a kérdéses napon sokan nem ott tartózkodtak, ahol állították, Helennek pedig beugrik egy gyanús részlet; de épp mikor telefonon közölni akarja az ügyvéd úrral, fejbe vágják. Megoldás Hercule Poirot kedvenc módszerével, a beszélgetéssel hamarosan kibogozza a rejtélyt, s rájön Helen titkára is, aki túlélte a sérülést. Feltárja, hogy ami gyanús volt Helennek, az a tény, hogy a hölgy emlékezete szerint Cora a fejét mindig jobb oldalra billentette – ez Lansquenet-né egyik szokása volt. A temetésen azonban bal oldalra billentette. Ez Helennek a tükrében tűnt fel. Ebből a belga arra következtet, hogy a valódi Cora nem volt jelen a temetésen, hanem helyette egy másik személy vette fel a szerepét, maga a gyilkos. Ugyanakkor Richard csakugyan természetes halállal halt meg (Susan férje, Gregory azt állította, hogy ő ölte meg az öregurat; de kiderült, hogy ez nála egy betegség), a gyilkosnak az volt a célja, hogy a végrendelet felolvasásakor kikottyantott mondattal felhívja a másik halálra a figyelmet.