A Csongor és Tünde végkicsengése azonban még a társadalmi élettől és politikától elforduló, a boldogságot a magánéletben kereső, visszavonult életformát hirdeti.
/ Fáradtan ösvényikből a napok/ Egymásba hullva, összeomlanak. / A Mind enyész, és végső romjain/ A szép világ borongva hamvad el;/ És ahol kezdve volt, ott vége lesz:/ Sötét és semmi lesznek: én leszek, / Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj. " Ennek az értelmetlen és céltalan létnek az igazi szerelem: az égi és a földi érzés harmonikus egybeolvadása adhat valós tartalmat, célt, amiért még élni érdemes – erről vall a darab borongós befejezése. A megoldás az eszményinek kibékülése a valóval: Csongor nem juthat el Tündérországba, Tünde pedig földi szerelméért ki van tiltva onnan Egyesült a két világszint: a tündéri földivé is lett (teljesen nem vesztette el tündér voltát Tünde), a földi pedig megnemesedett. Tündérország nem az övék, de a földön mennyet alkotnak maguknak. A világ értelmetlenségével, a pesszimista módon megítélt társadalmi élettel Vörösmarty csak a " háboríthatatlan ", a világ bajairól tudomást nem vevő, szerelmet tudja szembeállítani. A darab végső kicsengése erősen pesszimisztikus: a rideg és szomorú éjben, az ember szomorú világában csak a szerelem őrizhette meg érték-voltát.
Figyelt kérdés Háziolvasmány elemzésre kell holnap. Sok szöveg kell. Sajnos még nem érkezett válasz a kérdésre. Te lehetsz az első, aki segít a kérdezőnek! Kapcsolódó kérdések: Minden jog fenntartva © 2021, GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Szereplők: – Csongor, ifjú hős – Kalmár, vándor – Fejedelem, vándor – Tudós, vándor – Balga, földmívelő, utóbb Csongor szolgája – Dimitri, boltos rác – Kurrah, ördögfi – Berreh, ördögfi – Duzzog, ördögfi – Tünde, tündérleány – Ilma, Balga hitvese, Tünde szolgálója – Mirígy, boszorkány – Ledér – tündérek, nemtők, stb. Történet: Első felvonás A helyszín egy földi kert, közepében almafa. Mirígy a fához van kötözve. Csongor érkezik, meglátja a boszorkányt, s kérdi, miért jutott ilyen sorsra. Mirígy válaszából kiderül, hogy neki az almafára kéne vigyáznia, ugyanis az éj közeledtével a csodálatos növény termést hoz, ámde gyümölcse nem lehet az övé, mert bűvös, álmot hozó szellő szenderíti el mindig, s ezalatt egy tündérleány szüreteli le az almát. Ezt hallva Csongor eloldozza, s maga telepszik a fa alá, hogy találkozhasson a földöntúli lánnyal. Tünde érkezik földi származású szolgájával, Ilmával. Megtudjuk, a fát ő ültette, hogy szerelmét, az általa még nem látott Csongort egyszer hozzá vezesse.
(Ha szituáció-kibontás jár a hiánnyal, mint az ördögfiak sunyi szándékú Balga-utánzásakor, a Balga-bábot elorozva, akkor persze rendben van a dolog. ) Gimesi Dóra dramaturg érzékenyen kezelte a szöveget, módosításai, átjelenetezései ültő helyben, szinkronban befogadhatók: az eredeti Vörösmarty-mű több rejtvényfejtésre késztetne, mint e változat. Mégis sietséggel, futkározással – máskor túlzott lírázással – leplezni próbált zavar uralkodik el az est két óráján. Számos szcénán és következményein kapkodva átpörög Tengely rendezése. Az arénaszínház porondjára, forgószékekre telepített nézők pedig nem győznek perdülni, hogy le ne maradjanak a négy (inkább nyolc) égtáj iránt, Zöldy Z. Gergely eklektikus-érdekes-félkész díszletének körkörös, többemeletes horizontján játszatott poétikus cselekményről. Földi Ádám és Nagy Zsolt Az Éj (a színlapon: Az éj) monológja került a premier elejére. Nagy Mari nem zárt, netán pompázó feketében: épp hogy világos, egyszerű, lenge öltözékben, arcán a megértés és szolidaritás – sőt egy cseppnyi humor – mimikájával osztja meg velünk a kérlelhetetlen, örök, úgy tűnik: önmaga számára is terhes Sötét és Semmi keserű tudását.
Általános információk: Szerző:Katona József A mű címe: Bák-Bán Műfaj: Dráma, líra, epika A mű keletkezése: A dráma keletkezéstörténeti szempontból a magyar irodalom egyik legrejtélyesebb műve. A visszaemlékezések szerint Vörösmarty 1821-ben jutott hozzá a Csongor egyik forrásául szolgáló XVI. századi széphistóriához. A művet 1827 tavaszán kezdte el írni, de csupán az első négy felvonás készült el, majd a munkát félbeszakította. A Csongor és Tündé nek egyetlen, még letisztázatlan kézirata maradt. Ennek első része egy vázlat a tervezett cselekményről, melyből nem derül ki, hogy verses epikai művet vagy drámát szándékozott készíteni a költő. A vázlat után egy szereplőlista áll, majd az I–IV. felvonás szövege. A Csongor t Vörösmarty feltehetően azért szakította félbe, mert Kisfaludy Károly felkérésére az Eger című elbeszélő költemény írásába fogott, amelyért felajánlott díj kisegíthette nehéz anyagi helyzetéből. Szereplők: - Csongor, ifjú hős - Kalmár, vándor - Fejedelem, vándor - Tudós, vándor - Balga, földmívelő, utóbb Csongor szolgája - Dimitri, boltos rác - Kurrah, ördögfi - Berreh, ördögfi - Duzzog, ördögfi - Tünde, tündérleány - Ilma, Balga hitvese, Tünde szolgálója - Mirígy, boszorkány - Ledér - tündérek, nemtők, stb.
Itt Csongor nemcsak a saját boldogságát. hanem az emberekét is keresi. A " vándorok " – egy-egy óriásira növesztett szenvedély képviselői – (a kalmár, a fejedelem, a tudós), akik oly makacssággal hisznek önmagukban, saját céljaikban, három különböző életideált, testesítenek meg: a pénztől, a hatalomtól s a tudománytól várják önző boldogságukat. Csongor álmai teljességéhez képest értéktelennek, üresnek találja a vándorok ajánlatát, s elindul saját célja, Tündérhon felé. Csongor másodszor is elindul az ördögfiak örökségével eljut a Hajnal birodalmába, de Mirigy ármánya, megakadályozza a Tündével való találkozást: az ember nem szakadhat el a földtől, a boldogság nem érhető el az irrealitás világában. Kiábrándultan, csalódva és megcsalatva, ő, aki a mindent vágyott elérni, sehová sem jutott. Második vándorútjának végén, újra " fellépve " a hármas útra, az emberi lét céltalanságáról, abszurditásáról elmélkedik: "A hangya futkos, apró léptei/ Alig mutatnak járást, és halad…/ Elérhetetlen vágy az emberé, / Elérhetetlen tündér csalfa cél! "
[3] Érdekesség még, hogy a Tünde keresztnevet Vörösmarty alkotta meg: a tündér szóból gyökelvonással képezte. A mű szerkezete [ szerkesztés] Felépítés [ szerkesztés] Színházi jelenet (O. Szabó Soma és Lass Bea) A műnek két szintje van, az első a mese szintje, a második a filozofikus gondolatok szintje. Ezen kívül két világszint is szerepel benne, a földi világ, a realitás tere (Csongor, Balga, Ilma, három vándor), valamint az égi világ, az ideák világa (Tünde, Mirigy, három ördögfi, az Éj, nemtők). Cselekménye [ szerkesztés] Csongor egy kozmikussá felnagyított nap alatt végigjárja a világot. Célja a boldogság megtalálása. A csodafánál megleli a boldogságot, Tündét, de Mirigy elszakítja őket egymástól. Ekkor Csongor elindul Tündérhon keresésére. Útközben sok próbát kell kiállnia… A mű szerkezete körkörös felépítettségű. A történet a kertben veszi kezdetét, majd a hármas útnál folytatódik, és a Hajnal birodalmába, Mirigy házába, majd az Éj birodalmába tett rövid látogatásokat követően a hármas útra tér vissza a cselekmény, hogy végül a kertben érjen véget.
Az ördögfiak ez idő alatt észrevették az turpisságot, Berreh és Duzzog dühükben elszaladnak. Időközben a kő visszaváltozik Miríggyé. A boszorkány busás jutalom fejében megkéri Kurrahot, hogy dolgozzon neki, öltözzön be Balgának, s adjon át bizonyos porokat Csongornak. Az üzlet szentesítése után felkeresi Ledért. Lánya helyett ugyanis őt szemelte ki, hogy elcsábítsa Csongort. E célból át is adja neki a Tündétől csent arany fürtöt. Negyedik felvonás A Mirígytől kapott utasításokat követve Kurrah, mint utas, felkeresi Balgát, s derekához köti szamarát. Balga felül az állatra, s Dimitri boltjához lovagol némi ételt kérni, amikor azonban meglátja, hogy nincs pénze, a rác elküldi. Időközben visszaérkezik Kurrah, s Balgástól az istállóba vezeti szamarát, ahol megkötözi a szolgát, s elorozza annak ruháját. Visszatérve Balgának adja ki magát, s beadja Csongornak az álomhozó port. Tünde és Csongor délben a kertben találkoznának, azonban Csongor nem bír ébren maradni, lepihen, s kéri Balgát (azaz Kurrahot), hogy ébressze fel, ha szerelme jön.