Hídi vásár Az országos hírű hídi vásár elválaszthatatlan a kilenclyukú hídtól. A vásárnak nemcsak névadója, hanem szimbóluma is. A jelentős, egykor nemzetközileg is számon tartott magyar vásárok sorába tartozik. Különlegessége: történeti fejlődése és a pusztában tartása. A hortobágyi hídi vásár a debreceni vásárok egyikeként keletkezett. Debrecen a földrajzilag fontos kelet-nyugati, észak-déli utak kereszteződésénél, gyorsan jelentős vásárhellyé fejlődött. Vásárszabadalmat kapott 1405-ben, majd két év múlva újabb követi. Szilágyi Erzsébet 1466-ban példa nélküli vásárkiváltságot ad Debrecen egyik utcájának, a Mester utcának, alig egy év múlva pedig a Homok, azaz a mai Csapó utcának is. Ekkor már a Piac utcán tartottak vásárt. Mindegyik vásárhelynek meg volt a sajátos árucikk kínálata. A városrendezés során azonban ezeket felszámolták. A debreceni vásárok korai differenciálódása éledt újjá az állatvásárként XIX. század elején létrejött hortobágyi vásárokban. A hortobágyi vásárok keletkezésének pontos idejét nem ismerjük.
A Hortobágyi Nemzeti Park növény- és állatvilágának élőhelyeit nem érintették a munkálatok, a híd pedig biztonságosabbá vált. [2] Galéria [ szerkesztés] Légifotók A híd alulnézetből Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] A híd és környéke nyelvész szemmel További információk [ szerkesztés] A Kilenclyukú híd. Műemlé
A csordahajtók gyakran kijátszották a vámot, és nem, vagy pontatlanul vallották be a hídon áthajtott állatok számát. Ennek elkerülése végett Debrecen állandó őrséget állított a hortobágyi hídra. A város 1825 -ben határozta el a régi híd lebontását és helyette új kőhíd építését. Az építkezés az egyik első ismert közszállítás (mai szóhasználattal: közbeszerzés) Magyarországon. A városi tanács 1827 -ben három helyi építőmestert hívott fel a híd terveinek és költségvetésének az elkészítésére. A mesterek ezt követően nyilvános licitáció (szóbeli versenytárgyalás) útján tették meg ajánlataikat, amelyek közül a tanács Povolny Ferencét fogadta el mint legkedvezőbbet. [1] A kivitelezéshez még ebben az évben hozzákezdtek, és 1833 -ban fejezték be, a régi fahidat pedig ekkor lebontották. Az új kőhíd eredeti terveinek nyoma veszett. A kőhíd építése nem volt eseménytelen. 1827 decemberében a királyi kamara felfüggesztette a hídépítést, és felszólította Debrecen városát a tervek módosítására, mert úgy ítélte meg, az átfolyási szelvényt növelni kell.
MINDEN NAP NÉPMŰVÉSZETI- ÉS KIRAKODÓ VÁSÁR A hagyományok szerint az államalapító Szent István király és az új kenyér ünnepének napjához kötődően kerül megrendezésre az országos hírű kirakodó és népművészeti vásár. Állandóságát ma is nagyhírű sokadalma adja, kígyózó kocsisorok hozzák a vásárba vágyó látogatókat. A Kilenclyukú Híd nemcsak névadója a vásárnak, hanem közismert szimbóluma e sajátosan magyar tájnak, a hortobágyi pusztának. A vásárok nemcsak az árucserének kereskedelmi helyszíneit adják, hanem a népi műveltség, a hírek, az ismeretek megszerzésének, cserélődésének formáját is. A nagy embersokaságból itt többen keresték, de csak kevesen találták meg a szerencséjüket. A második világháborút követően újra életre kelt a vásár, mely napjainkban országos népművészeti és kirakodó vásárként tömegeket vonz határon innen és túl. A vásárban megtalálhatók a népi-, kézműves-, bio-, termékek mellett a régiségek és modern kori vívmányok is. Az ide látogatók megismerkedhetnek a Hortobágyra jellemző hagyományos, tájjellegű ételekkel is.